Libanoni cédrus a Ciszterci Arborétumban

2021. október 20-án Bérczi Bernát zirci apát és a Libanoni Köztársaság nagykövete Joanna Maria Azzi úrhölgy egy kis libanoni cédrus csemetét ültetett az Arborétumba. A csemete az első azon fakülönlegességek sorában, amely a parkba tervezett nagykövetek ligetét fogja alkotni.

Libanon címerében és zászlaján is szerepel a cédrus, hiszen már az ókorban is nagy hírnévnek örvendett. A főníciaiak hajói és az egyiptomi múmiák szarkofágjai is ebből a lassan növő és ezért igen ellenálló örökzöldből készültek. Illatos gyantás fájából pedig füstölők és kisebb-nagyobb használati tárgyak készültek és készülnek a mai napig.

A libanoni cédrusról a Biblia is több helyen megemlékezik, a középkor Szűz Mária fájának ismerte, míg a legenda szerint Krisztus keresztje is részben belőle készült.

A Ciszterci Arborétumban a 2000-es évek elejéig állt egy libanoni cédrus, ám egy igen zord bakonyi tél hidegét már sajnos, nem tudta túlélni.  Az új fácska még csak 53 cm, de kifejletten nagyon magas kort és akár a 20-30 méteres magasságot is elérheti. Őshazájában több ezer éves példányok is élnek.

Életének korai szakaszában a növény minden energiáját a gyökérzete kifejlődésére fordítja, látványosabb növekedést az ültetést követő harmadik, negyedik évtől fog mutatni. Ez a fejlődési minta akár szimbolikája is lehet a monasztikus életnek, amiben az érdeklődőnek, jelöltnek először gyökeret kell vernie mind az Istennek felajánlott életvitelben, mind a monostor közösségének életében, hogy idővel kiteljesedhessen.

Őexcellenciája Joanna Mari Azzi első apátsági látogatása alkalmával ajánlotta fel hazájának fáját a Zirci Apátság arborétumába és ígérete szerint legalább kétévente vissza fog térni hozzánk figyelemmel kísérni a kis libanoni cédrus fejlődését.

Augusztus 19-e a ciszterciek főünnepe, amikor Clairvaux-i Szent Bernát atyánkra emlékezünk. Minden évben nagyszámú vendég látogat el ezen a jeles napon a hazai ciszterci rend szellemi, lelki központjába, Zircre.
Idén sem volt ez másképp, amikor a magyar ciszterci monostorok képviselőivel, intézményeink vezetőivel, több magyarországi szerzetesrend elöljárójával és képviselőjével, valamint a zirci és környékbeli polgármesterekkel, intézményvezetőkkel, munkatársakkal, barátainkkal és ismerőseinkkel ünnepelhettünk együtt.

Az ünneplés az előesti vesperással kezdődött, amikor Nivárd testvérünk újította meg egyszerű fogadalmát, ezzel további három évre kötelezte el magát a rendi közösségünkben.

Csütörtökön 11 órakor Bernát apát úr vezetésével ünnepeltünk szentmisét, majd az arborétumban a helyreállított Szent Bernát-szobor megáldása következett. A szobrot 1931-ben emelték, de a közösség 1950-es feloszlatása utáni évben a katonák ledöntötték, lefejezték és az egykori talapzat mellett a földbe temették. A csonkolt szobrot 1990-ben kiásták, de restaurálására és helyreállítására csak most kerülhetett sor.

Az ünneplés folytatásaként az apátság épületében található reprezentatív fogadótér, a Királyterem átadására került sor. A királyi épületszárnyról érdemes tudni, hogy a 17-19. században a Habsburg birodalom országaiban, így hazánkban is a szerzetesrendek ehhez hasonló reprezentatív fogadóteret alakítottak ki a monostorukban a császári, királyi és egyházi előkelő látogatók fogadására. A zirci apátság nyugati szárnya 1844-1847 között épült, helyet adva több díszesen berendezett előkelő teremnek. Itt - többek között - Ferenc József császár és király kétszer is megszállt kíséretével, először 1852-ben, majd 1901-ben. Habár hazánkban számos monostort bővítettek vagy épült újjá a 18-19. század folyamán, mégis az előkelő uralkodói vendégek fogadására kialakított tereket egyedül a zirci apátságban találunk. Itt restaurált falfestéssel, az eredeti festményekkel, korhű bútorokkal találkozhatunk, valamint olyan használati tárgyakkal rendeztük be, amelyeket akár az idelátogató császár is használhatott.

Az átadás keretében Bernát apát úr, Nivárd testvér és Kohári Gabriella mutatta be a renoválás 2019-ben kezdődött folyamatát. A munkálatokra azért volt szükség, mert a szerzetesrendek 1950-ben történt feloszlatása után az ún. Királyterem más feladatot látott el – legutóbb a zirci szakképző iskola könyvtáraként működött, majd 1994-et követően forrás híján raktárként funkcionált – s a kommunizmus éveiben az eredeti bútorzat elkallódott, a falfestés és intarziás parketta tönkrement. A festőrestaurátori munkát Maracskó Izabella és Hegedűs Judit, a parketta restaurálást Szalay György restaurátor végezte.

A munkálatok eredményeként a három szobát eredetihez hűen rendeztük be és az ünnep keretében átadtuk a nagyközönségnek. A felújítás nem öncélú volt, augusztus 20-ával megnyitottuk a Királytermet a látogatók előtt, bekapcsolva az apátság turisztikai vérkeringésébe. Ehhez kapcsolódóan pedig szintén megnyitottuk az érdeklődők részére az 1847-ben elkészült és 2021-ben felújított Vöröstornyot, aminek teraszáról egész Zirc és a környező Bakony is belátható. A nap a Ciszterci Műemlékkönyvtár megújult tereinek átadásával zárult.

Hálásak vagyunk, hogy együtt ünnepelhettünk!

Idén néhány fiatal összefogásának köszönhetően megvalósult az első Szent Bernát Zarándoklat. Az út Budapesttől Zircig vezetett, melyet közel huszonöten teljesítettek az első évben. Az egyik szervező, Horváth Sarolta rövid beszámolója következik.

A ciszterci zarándoklat ötlete 2020 nyarán kezdett testet ölteni, amikor a fiatal ciszterci Nivárd testvérrel, s néhány barátommal elhatároztuk, hogy gyalog indulunk el Budapestről a Zircen augusztus 19-én zajló Szent Bernát-ünnepre. Fontosnak tartottuk, hogy a magyar ciszterciek legnagyobb közös ünnepére lélekben felkészülve, közösségben érkezzünk meg. Erősen élt – és él most is – bennünk a tudat, hogy a keresztény élet a teljes embert igényli, s a zarándoklat ennek kiváló megélési módja.

A meghirdetés során minden 16 év feletti számára nyitottá tettük a csatlakozás lehetőségét. Sokan érdeklődtek, de a közel egyhetes időigény, illetve a napi távok hossza sokak számára nem tette lehetővé, hogy csatlakozzanak. Mégis az ország sokféle tájáról érkezett az a csapat, akikkel végül útnak indultunk. Idősek, fiatalok, férfiak és nők, különféle szándékkal és indíttatással – s az úton mégis azt tapasztaltuk, hogy nagy összetartásban, egymásnak ajándékozottságban.

Budáról, a ciszterci Szent Imre-templomból indultunk ez közösen töltött este során. Útközben meglátogattuk az érdi Regina Mundi Apátságot, ahol ciszterci nővérek élnek. Élveztük a baracskaiak vendégszeretetét, a székesfehérvári ciszterci plébánia közössége is vendégül látott minket vacsorára. Ezek a találkozások felüdítettek bennünket az amúgy nem mindennapi igénybevételt jelentő utunk során. Az időjárás a tájhoz hasonlóan változatos volt: hol tűzött a nap és a meleggel küzdöttünk, hol esett az eső és fújt a szél; időnként kukoricaföldek mellett haladtunk, máskor hűs völgyben, sziklák közt vitt az utunk. Útközben több ciszterci szerzetes is csatlakozott hozzánk, hogy egy-egy szakaszon velünk gyalogoljon, imádkozzon.

Ciszterci szerzők gondolataira fűztük fel a közös formálódást. Induláskor a rendi jelmondatot állítottuk magunk elé: „Lángolj és világíts!” – ügyeljünk arra, hogy lángoljon bennünk az istenszeretet, s akkor világítani is fogunk. Az istenszeretet pedig a Belé vetett bizalommal tud megszületni; ezt igyekeztünk gondolatban körüljárni.

Akik első nap ismeretlenek voltunk egymás számára, a közös cél, a közös küzdelem és főleg a közös imádság által az út végére különleges közösséget alkottunk; mindannyian éreztük, hogy itt a helyünk, hogy egy időben vagyunk megajándékozottak és ajándék a másik számára.

A számtalan lépés alatt megváltoztunk: nem csak lábunk állapota tért el a megszokottól, de az arcunk is mást mutatott. Lelkünk legmélyén lettünk megérintve, ott nyertünk megváltást – s most hálás szívvel várjuk, hogy ez a változás áthatóvá váljon, hogy úgy ragyogjon a mi világosságunk az emberek előtt, hogy látva jó cselekedeteinket dicsőítsék mennyei Atyánkat.

A Zirci Ciszterci Apátság régi terve valósult meg a Balatonalmádiban felépült és átadott Ciszterci Rekreációs és Továbbképzési Központtal. A Központ elsődleges célja az Apátság iskoláiban tanuló diákok nyári táboroztatása, továbbá iskolai lelkigyakorlatoknak és továbbképzéseknek is helyszínt biztosítani, de a szabad kapacitások egész évben nyitva állnak más egyházi vagy rendi fenntartású iskolák, és világi érdeklődők részére is.

Az Apátság régi álma valósult meg idén, amikor elkészült a 21. századi színvonalú Rekreációs és Továbbképzési Központ. Tíz évet kellett várni az átadásra, hiszen Balatonalmádi önkormányzata 2011-ben hívta fel az apátság figyelmét a rossz állapotú, egykori általános iskola épületének hasznosíthatóságára. A lehetőség egybecsengett azzal az oktató-nevelő modellel, hogy az ifjúság leghatékonyabb nevelésének helyszíne és ideje a tanórákon kívüli, esztétikus épített környezetben eltöltött minőségi idő.

A telek megvásárlása után számos körülmény miatt megtorpant a beruházás, amely lendületét 2017-ben nyerte vissza. Ring Miklós és Palla Károly építészek terveit az LTV Interior Kft. építőipari cég, mint generálkivitelező valósította meg. Az impozáns épület a Balatontól mintegy 200 méterre található, telkén intenzív zöldesítésnek köszönhetően nem csak az Apátság, de Balatonalmádi városának is büszkesége lehet.

Az átadott központ színes, fiatalos tereivel, kényelmes, összkomfortos szobáival, modern berendezésével nem csak funkciójában, de esztétikájában is alkalmas a testi-lelki épülésre, kikapcsolódásra. A két szintes épület egyszerre 133 diák és pedagógus elszállásolására alkalmas. A komplexumhoz kápolna, közösségi terek, saját konyha-étkező és többfunkciós sportpálya is tartozik.

A 2021. június 14-i átadón az elkészült beruházást Bérczi Bernát OCist zirci apát adta át ünnepélyes keretek között. A Központot, de a működtetésben résztvevő munkatársakat és az azt használó diákság képviselőit is dr. Udvardy György veszprémi érsek áldotta meg. Az átadón a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnázium tanárai és diákjai működtek közre.

Az átadót követő napon az első táborozó csoport, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium diáksága birtokba vette a Központot. A ciszterci iskolák saját táborain túl az Apátság szervezésében angol- és hittantábor kerül megrendezésre, mely a külön ciszterci iskolákból érkező diákokat fogadja és kovácsolja össze. A táborokban sok érdekes és gazdagító programmal találkozhatnak a tanulással töltött év lezárásaként a ciszterci diákok.

A Rekreációs Központ szabad kapacitásairól június végétől a www.crk.hu oldalon lehet tájékozódni.

Halász Nivárd 2020. augusztus 19-én, Szent Bernát napján, a ciszterciek legnagyobb ünnepén tette le ideiglenes fogadalmát. Hogy mi vezette erre az útra és mi tartja meg, erre kerestük a választ a vele készült beszélgetésben.

Kedves Nivárd, mindössze 25 éves vagy és egy olyan döntést hoztál az életedben sőt, tettél róla fogadalmat, amit a ma emberének olykor nehéz megértenie. Elmondanád nekünk, hol és hogyan kezdődött életedben a szerzetesi életre szóló meghívás?

Ez egy hosszú folyamat, nem egy egyszeri döntés. Azt is mondhatnám, hogy alulról építkező folyamat, hiszen olyan alapokról indul, mint a katolikus, vallását gyakorló családi háttér, amiben szerencsém volt részesülni. Majd a pannonhalmi bencés gimnáziumban töltött 4 év, szerzetesek között, az ő életformájukat napi szinten megtapasztalva, és megszeretve. Majd a gimnázium elvégzése után az ELTE BTK-n, történész-levétáros szakon folytattam a tanulmányaimat, aminek későbbiekben a hivatásom alakulásában is fontos szerepe volt.

A hivatás első jeleit gimnazistaként fedeztem fel magamban. Mély benyomást és nagy hatást gyakorolt rám lelkiségével az akkori lelki vezetőm, az azóta elhunyt, Takács Dénes bencés atya. Az ő élettörténete, hűsége nagyon megérintett, s érdekes módon a 2013 májusában bekövetkezett halála után tudatosult bennem komolyan a szerzetesi életforma választásának lehetősége.

Hogyan éli meg a felismert hivatásra szóló meghívást egy fiatal, gimnazista fiú?

Felkavaróan. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor felkavarodik a víz, az iszap miatt zavarossá és átláthatatlanná válik. Az első hívástól kezdve nálam a megnyugvás, a víz letisztulása 5 évembe telt, amiből kb. 1,5 év volt a hívásra intenzívebb és mind nyitottabb odafigyelés. Hiszen ez egy nagy vállalás, sok lemondással jár. Bevallom, eleinte az első reakcióm az elutasítás volt.

Mi lendített mégis tovább az úton?

Alapvető fontosságú a személyes Isten-kapcsolat. A letisztuláshoz, a belső békéhez imádságon keresztül jutottam el, tulajdonképpen átimádkoztam a kapott hívást, az élményt, a benne rejlő feladatot. Átimádkozva, átelmélkedve ezt az időszakot, hogy mit kezdjek egyáltalán ezzel az érzéssel, lassan megérett bennem a válasz és Igen-t tudtam mondani. Ez volt az a pillanat, a teljes szívvel kimondott igen, ami békét, megnyugvást és nagy örömöt hozott a lelkemnek. Azóta is ez az élmény az egyik erőforrásom, nehézség esetén erre visszanyúlva tudok erőt meríteni.

Bencés diákként mégis ciszterci szerzetes lettél, hogyan találtál rá Zircre?

A korábban említett Takács Dénes bencés atya temetése után néhány hónappal jártam először a zirci apátságban. Akkor diakónusszentelés volt. Nagyon megfogott a liturgia és különösen az, ahogyan engem, teljesen ismeretlenül ideérkezőt, meleg szeretettel fogadtak, ennek kapcsán egyfajta otthonosság érzet született meg bennem, ez nem is olyan rossz, gondoltam akkor. Ezután az akkori perjel, József atya idején, hivatástisztázó hétvége indult, amire el szerettem volna menni, de a 2013-as hóhelyzet miatt, akkor sajnos, nem tudtam. 2014 virágvasárnapja viszont Zircen talált. A kompletórium, a napot befejező imaóra végén, amikor a sötét kápolnában, a megvilágított Mária oltár előtt a közösséggel a Salve Reginá-t énekeltem, nagyon megérintett annak szépsége és misztikussága, ez is meghatározó élményem volt.

 Mégis ezután , majd fél évig nem látogattam újra Zircre.

Fontos volt még, amikor hivatásom helyét keresve egy hétvégét Pannonhalmán töltöttem, majd 2015-ben a bencések elvittek magukkal Taizé-be egy szerzetesi hétre. Kisbusszal mentünk, szinte csupa növendék, garantált volt a jókedv. Nagyon jó hét volt. Taizé-ben találkoztam egy korábbi zirci növendékkel, aki később egy karthauzi lelkiségű közösségbe lépett át, a belőle áradó belső béke és nyugodtság is nagy hatással volt rám. A jó Isten különös játéka nyilvánult meg abban, hogy ezen utazás alatt fogalmazódott meg bennem végleg, hogy nekem nem Pannonhalmán, hanem Zircen van a helyem, hogy az Istentől jövő hívásom ideszólít. Ekkor 20 éves voltam.

Közben szakdolgozatomat ciszterci rendtörténeti témában írtam, ezzel összefüggésben kezdtem járni az érdi ciszterci nővérekhez is, ahol megtapasztaltam Zirc, a magyarországi ciszterci élet központja iránti tiszteletet és szeretetet, ami rám is hatással volt. Az érdi nővérek közösségének alapítója és 57 évig lelkiatyja, az a Naszályi Emil OCist volt, akinek  elmélkedéseit és műveit azóta is szívesen olvasom.  Az ő írásai hatására az a gondolat erősödött meg bennem, hogy nem emberi tapasztalással megérthető helyet válasszak, nem olyat, ami tetszik a szememnek, ahol minden testvér legnagyobb barátom, hanem Isten küldésének engedelmeskedjem, hiszen Ő áll hivatásom középpontjában s kísér mindennapjaimban.

Ez a folyamat rejt nehézségeket, ezeket hogyan élted meg?

Valóban, sokszor nem könnyű, pláne, ha a dolgok nem egészen úgy vannak, ahogyan elképzelem-szeretném. De Isten felé a törekvésem töretlen és az a tapasztalatom, hogy a nehézségekkel, magamban lévő gyengeségekkel szemben Isten eszközöket is bőven ad a továbbhaladáshoz, a Hozzá való közelebb jutáshoz…csak élnem kell ezekkel. Mondok egy példát! Közösségben élni sokszor nem könnyű, különösen nem mindig egyszerű a monasztikus közösségben alapvető engedelmesség gyakorlása, főleg ha vagy a feljebbvalóm személyével szemben vagy utasításával kapcsolatban van bennem ellenérzés. Az érdi monostorban megismertem egy közel 70 éves szerzetesi múltra visszatekintő nővért, aki egyszer ezt mondta nekem: ”Sokszor nem könnyű engedelmeskedni az elöljárónak -  de tudod -  ha olyankor az elöljáró feje fölé képzeled magát Krisztust, rögtön eszedbe fog jutni, hogy nem az embernek, hanem az élő Isten fiának tartozol engedelmességgel, melyet az emberen keresztül kér az Úr számon rajtad." És így valóban könnyebb!

Nivárd nem a születési, hanem a szerzetesi neved, hogyan kap nevet egy szerzetes?

A beöltözés előtt felírunk 3 választott nevet egy lapra, olyan neveket, amik egy-egy példaképünkhöz, minket inspiráló szenthez kötődnek és ezekből választ ki egyet az apát. Így lettem Nivárd.

Ki volt Nivárd?

Nivárd Szent Bernát testvére volt, de ezen kívül alig tudunk róla valamit. Annyit bizonyosan, hogy kerülte a feltűnést, mindig a háttérben tette a dolgát, ez a fajta hozzáállás volt szimpatikus számomra a személyében és ez állítja elém követendő példaként Clairvaux-i Boldog Nivárdot. Örülök, hogy Apát úr ezt a nevet választotta nekem!

És végül, fogadalomtételedkor itt volt az egész családod, hogyan fogadták a döntésedet?

Amikor először beszéltem nekik a szerzetesség iránti vágyamról, meglepődtek, erre azért nem gondoltak. De mivel ők is megtapasztalták még pannonhalmi diákéveim alatt, hogy a szerzetesi életforma egy valós és élhető életforma, lassan elfogadták, különösen azt látva, hogy én így boldog vagyok. Most, ahogyan mindig is, örülnek nekem és mellettem állnak, támogatnak, amiért nagyon hálás vagyok, mert a család támogatása nélkül is lehet, de sokkal könnyebb vele, ami nekem megadatott.

Minden jót és Isten kegyelmét kívánom szerzetesi életed kezdetén és köszönöm a beszélgetést!