Talán nem a legszerencsésebb szó a „húsvét” kifejezés. Hiszen nem a hús magunkhoz vételének, a húsevésnek az ünnepe ez, hanem Jézus feltámadásáé. Az ünnep ősi elnevezése a pászka, vagyis az átmenetel, az átvonulás. Pascha Domini, azaz az Úr, Jézus Krisztus átvonulásának, átmenetelének az ünnepe. Az ószövetség számára az egyiptomi rabságból való kiszabadulás örömünnepe volt ez, a keresztények számára pedig Jézus Krisztus feltámadásának örömnapja.
Mit takar az Úr, az Isten átmenetele, átvonulása kifejezés? Min ment át Jézus Krisztus? Jézus átment az emberi lét mélységein, a szenvedésen és a halálon. Az utóbbin átgázolt, és legyőzte azt. Az Isten, Jézus Krisztusban úgymond alászállt, hiszen emberként, hozzánk emberekhez eljött az Isten Fia, maga az Isten. Azért, hogy részt vállaljon emberi sorsunkból; ne távolról nézze az ember életét, hanem belemerüljön abba, és így megváltson bennünket. Ilyen a szeretet természete. Akit szeretünk, azzal sorsközösséget vállalunk, mellette vagyunk, nemcsak a jó tanácsainkat osztogatjuk neki a messzi távolból.
Az ember életének kikerülhetetlen része a szenvedés és a halál. Jézus Krisztusban az Isten ezt is „bevállalta”. De megmutatta azt is, hogy nem a szenvedésé és nem a halálé az utolsó szó. Hiszen van ezeknél nagyobb erő, a szeretet hatalma. A szeretet támasztotta fel Jézus Krisztust, a szeretet hozta ki az alvilág mélységeiből. Jézus Krisztus szeretete kétirányú. Szereti a mennyei Atyát és szereti az embereket. A mennyei Atya iránti bizalma segített neki abban, hogy legyőzze a halált, az emberek iránti szeretete pedig arra sarkallta őt, hogy vállalja sorsunkat, ezáltal minket is kiragadjon a mélységből, és felragyogtassa nekünk az új élet reményét.
A keleti kereszténységben Jézus feltámadását nem úgy ábrázolják, hogy a feltámadt Jézus kilép a sziklasírból, a sírt őrző katonák rémületére, hanem úgy, hogy Jézus alászáll az alvilágba, elviszi az megváltás örömhírét a mélységben lévőknek, megfogja Ádám és Éva kezét, hogy ősszüleinket, a többiekkel együtt kiragadja az alvilág, a halál hatalmából, és reménytelenségéből. Ebben való hitünket valljuk meg akkor, amikor ezt mondjuk: „alászállt a poklokra”.
Urunk feltámadásának ünnepe azt üzeni mindnyájunknak, hogy az embert nem húzhatja le a mélység, az ember nem zuhanhat a semmibe, a rossz győzelme csak időleges, mert van egy nagyobb hatalom, az Isten, vagyis az örök és végtelen Szeretet.
Máté evangéliuma egy igen érdekes, és elgondolkodtató epizódot említ meg Jézus feltámadásával kapcsolatban: „Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ, és ráült” (Mt 28, 2) Így távolítja el Isten az akadályokat, a nehézségeket az életünkből, ha Vele vagyunk. Ráült a sír bejáratát elzáró kőre az angyal. – Istennel uralni tudjuk a nehézségeket, az akadályokat, életünk nyugtalanító problémáit.
Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe nyújtson távlatot mindnyájunknak, ragadjon ki bennünket bármilyen mélységből is, mert Jézus Krisztus, halálával legyőzte a halált, megtörte a gonoszság erejét, és a sírban lévőknek pedig, életet ajándékozott.
Kívánok mindenkinek szép, békés és a reményt felragyogtató ünnepet!
Huszár Lőrinc O.Cist.
