A Ciszterci Rend Zirci Apátsága, a rokonok nevében is, fájó szívvel, de Isten akaratát elfogadva tudatja, hogy Égi Ferenc Konrád ciszterci rendi áldozópapot életének 90., szerzetességének 70., áldozópapságának 65. évében, a szentségekkel megerősítve 2025. december 7-én hazahívta a Mennyei Atya.

Égi Ferenc 1935. május 22-én született Vaskúton, Égi István és Hellebarth Mária első gyermekként. Tanulmányait a helyi polgári fiúiskolában kezdte, majd a bajai ciszterci gimnáziumban folytatta. Családjának a II. világháború után sok nehézséggel kellett szembenéznie sváb származásuk miatt, hiszen előbb a kitelepítés réme sejlett fel előtte, majd kuláknak minősítették őket. A felekezeti iskolák államosítása után pedig Ferenc klerikális beállítottsága átmenetileg miatt nem folytathatta tanulmányait sem.

Mégis, éppen ebben a vészterhes időszakban érett meg benne a szerzetesi és papi hivatás gondolata, ezért – a magyar szerzetesség számára oly sorsofordító – 1950 nyarán rendi oblátusnak jelentkezett a Zirci Ciszterci Apátságba. Mivel ekkor már küszöbön állt a szerzetesrendek működési engedélyének megvonása, a monostor elöljárói a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumba küldték tanulmányai befejezésre. Az érettségi megszerzése után 1954 nyarán a titokban működő rend jelöltje lett, majd 1955. március 19-én szintén zárt ajtók mögött végzett szertartás keretében, egy budai villa cselédszobájában magára öltötte a ciszterci novíciusok fehér habitusát – amit csak pár órát viselhetett – és ekkor kapta a Konrád szerzetesi nevet is. A noviciátus befejezése után 1956. szeptember 1-én tette le elsőfogadalmát, majd az egri szemináriumban kezdte meg teológiai tanulmányait, hivatalosan a Váci Egyházmegye papnövendékeként. Később a budapesti Központi Szemináriumba került, majd az utolsó tanévre visszatért Egerbe. Közben titokban folyt szerzetesi képzése is, melyet szeretett novíciusmestere, ’Sigmond Lóránt irányított, aki élete végéig vonatkoztatási pont maradt Konrád atya számára. 1960. június 19-én Kovács Vince apostoli adminisztrátor kézfeltétele által a váci székesegyházban részesült a papszentelés kegyelmében.

Az ezt követő évtizedben sűrűn váltakozó kápláni helyek következtek: 1960-1962 Ceglédbercel, 1962-1964 Csongrád, 1964-1965 Szabadszállás, 1965-1967 Örkény, 1967-1968 Kiskunmajsa, 1968 Ócsa. Ez alatt az idő alatt kerülhetett sor titokban örökfogadalmára is, amelyet 1965. július 10-én tett le Endrédy Vendel apát kezébe, az ő pannonhalmi szobájában. Első önálló lelkipásztori helye Úri volt, ahol egy évet töltött adminisztrátorként. 1969-1976 között pedig Cserhátsurány plébánosaként teljesített szolgálatot. 1976-1988 között a szentesi Jézus Szíve templom vezetőjeként teremtett pezsgő hitéletet, alapított ifjúsági közösséget, melynek tagjaival haláláig szoros kapcsolatban maradt.

1988 fontos év volt az életében, hiszen ekkor teljesülhetett ifjúkori vágya, hogy szerzetesként közösségben élve szolgálhassa Istent. Ekkor került plébánosnak Nagyvenyimbe, ahol a rendszerváltáskor újrainduló rend noviciátusa létesült, s ahol Konrád atya a lelkipásztori szolgálat mellett örömmel kapcsolódott be a fiatal növendékek kísérésébe is. 1992-1994 között az ő kíséretükben, illetve őket segítve a rend római generális házában teljesített szolgálatot. Közben pedig az akkori generális apát, Zakar Polikárp mellett látott el generális asszisztensi feladatokat, mely által az egyetemes rendben is sok ismeretséget kötött.

1994-ben hazatért, s az akkor újrainduló egri gimnáziumba került hittanárnak, majd 1996-tól ismét lelkipásztori szolgálatot vállalt, ezúttal a Bakonyban, ahol Borzavár és Porva plébános a volt egészen 2011-es nyugdíjba vonulásáig. Ez azonban nem jelentette azt, hogy tétlenné vált volna, hiszen átvette az apátság által fenntartott Szent Bernát Otthon lelkészi feladatát, amit gyengülő testi ereje ellenére egészen haláláig lelkesen és nagy precizitással látott el.

Bármerre működött elsődleges célja a lelkek Istenhez emelése, környezete nevelése és szépítése volt. Lelkesen szolgált azokon a helyeken, ahova elöljárói küldték, legyen szó akár kis bakonyi faluról, akár az Örök Városról. Örömmel kapcsolódott be a közösségi életbe, s aggódó szeretettel szemlélte a közösség sorsának alakulását.

Megadatott neki az a kegyelem is, hogy idén augusztusban rendtársai és rokonai körében ünnepelhesse meg a rend lépésének 70., s pappá szentelésének 65. évfordulóját. Vasmisés szentképére ezt írta: „Mindenért, amit adtál, Istennek hála!” Hálát adunk Istennek hivatásáért és a megpróbáltatások között is hűséges példaadásáért!

Istenben boldogult testvérünkért a vigaszt adó, engesztelő szentmiseáldozatot 2025. december 12-én, pénteken 11 órakor a Zirci Apátsági Bazilikában mutatjuk be, és ezt követően a zirci temető ciszterci sírkertjében helyezzük örök nyugalomra.

Az örök világosság fényeskedjék neki! Imádkozzunk érte!