Schilling (János) Roger OCist 

Schilling János néven született Dunakömlődön, 1901. október 21-én (egyes források szerint valójában október 19-én született, csak két nappal később anyakönyvezték, ezért más a születési napja!) Felmenői Nassau-Saarbrückenből, Lodenbach-ból kerültek Magyarországra. Iskoláit Dunakömlődön, Pakson végezte. Középiskolába a pécsi ciszterciekhez járt (Nagy Lajos Gimnázium). 1918. augusztus 14-én öltöztették be Zircen a novíciusi ruhába. Ekkor kapta a Roger szerzetesi nevet. 1919-’21 között az egri gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait, és itt tett érettségi vizsgát is. 1925. június 24-én örökfogadalmat tett, július 5-én pappá szentelték. Eddigre egyetemi és hittudományi tanulmányait is befejezte, és latin-német szakos tanári oklevelet is szerzett.

Az 1925’26-os tanévben Egerben tanított, utána Budára került, az ottani gimnáziumba.  Budán eleinte csak német nyelvet tanított, osztályfőnöki kinevezést még nem kapott. Tevékenyen részt vett a cserkészetben is.  Közben tudományos tevékenységet is folytat: elsősorban a magyarországi német betelepítések történetével, kiemelten szülőfaluja történetével foglalkozik. Ilyen jellegű munkáit a kor kiemelkedő tudósai is (pl. Szekfű Gyula) elismeréssel említik, forrásmunkaként is felhasználják. 1929. szeptember 16-tól már az új épületben (Villányi út) kezdik a tanítást a budai rendtagok. 

Időközben a rendi oblátusok elöljárója is lett. 

1942-től általános tanügyi felügyelő. 1941-ben a Szegedi Egyetem meghívja nyilvános rendes egyetemi tanárnak, de ő visszautasítja, mert még a budai gimnáziumban érettségiig szeretné vinni osztályát. Ekkor a budapesti Pázmány Péter Egyetemen lesz magántanár. 

Szakterülete: a német telepítések és német nyelvjárások. 

1948-ban államosították az egyházi iskolákat, Schilling Roger is kénytelen volt elhagyni a budai gimnáziumot. Ekkor az Ulászló utcai Szentlélek kápolna lelkésze lett.  

1951-ben papi működési lehetőségeit is megvonták, így kénytelen volt ismerősöknél megszállni. Ha nyilvánosan nem is lehetett lelkipásztor, lakásán sok régi tanítványa, barátja kereste fel, akiknek lelki atyja, gyóntatója volt. Egyetemi tanári működési engedélyét is visszavonták.  Érdeklődött a csillagászat és a lélektan iránt is. Utolsó éveiben ezekkel foglalkozott. Megélhetését műszaki rajzok készítésével biztosította. 

Gyakran látogatott a nagyvenyimi plébániára, ahol korábbi rendtársa, Dolmány Vendel volt a plébános. 1962. március 25-ét (Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe) is itt szerette volna megünnepelni, de már erre nem kerülhetett sor: rosszul lett, és március 26-án, Budapesten, a Széher úti kórházban meghalt. Március 30-án holttestét felravatalozták a Farkasréti temetőben, beszentelték és Dunakömlődre szállították, ahol 31-én nagy tömeg kísérte utolsó földi útjára.