„Lángolj és világíts!”
lelkiségi előadássorozat
„2015 - a szerzetesek éve”
égisze alatt
2015. május 3. (vasárnap) 16 óra
Cúthné Dr. Gyóni Eszter
PhD - ELTE TÓK Társadalomtudományi Tanszék
előadása Endrédy Vendelről, illetve a ciszterci közösségről az üldöztetés évtizedeiben
Helyszín: Zirci Ciszterci Apátság,
Ciszterci Műemlékkönyvtár Barokk terem
A belépés ingyenes.
Szeretettel várunk mindenkit!
1945–1981
Az 1945 utáni években fokozatosan vált világossá, hogy a kialakuló pártállami hatalom kérlelhetetlen ideológiai ellenfélként és ellenségként tekint a katolikus egyházra, és elsősorban annak vezetőire. A szerzetesrendek közül – amelyek a katolikus egyház szerves részeként idegen testként ékelődtek az új marxista-ateista rendszerbe – a ciszterciek az egyik legkevésbé kívánatos közösségnek számítottak.
Elutasítottságuk legfőbb okai a korábbi rendszerben folytatott tevékenységük, az általuk nevelt ifjúságra és plébániáikhoz tartozó híveikre gyakorolt befolyásuk, a rendnek részben még a földek államosítása után is megőrzött gazdasági ereje és nem utolsósorban a rendi vezetés, főleg Endrédy Vendel zirci apát politikai irányvonala és tevékenysége voltak.
A szembenállás – az ideológiai összeférhetetlenség mellett – onnan eredt, hogy a pártállami rezsim által hozott, a ciszterci rendet is érintő világi rendelkezések (például a szerzetesrendek nagy részének felszámolása) alapvetően ellentmondtak a katolikus egyház törvényeinek (és számos esetben az egyébként államilag deklarált vallásszabadság elvének), a szerzetesek pedig a kettő közül az egyházjogot tekintették útmutatónak, és eszerint szervezték meg állami szempontból nézve illegális közösségi életüket.
Előadásomban arra keresem a választ, hogy hogyan alkalmazkodtak a gyökeresen új körülményekhez a Magyarországon maradt ciszterci szerzetesek, és az állami szempontból illegálisnak minősülő tevékenységeikért milyen retorziók érték a közösség egyes vezetőit, illetve tagjait a koalíciós évek, a Rákosi-, majd Kádár-féle diktatúra idején.