Semsey Réka művészettörténész kutatásai szerint a kárpitokat 1750 körül Francois Picon és Michael Vallenet műhelyében, a franciaországi Aubussonban készítették. A gyapjú- és selyemfonál felhasználásával készült, gobelin-technikával szövött nagyméretű, több mint nyolc és fél méterszer három méteres kárpitok négy-négy, architektonikus keretben ábrázolt jelenetet örökítenek meg a ciszterci rend legjelentősebb szentje, Clairvaux-i Szent Bernát életéből.

Ezek a jelenetek a következők: 

Az egyik kárpiton Bernátot, mint csecsemőt felajánlja az édesanyja az Istennek; Péter pisai bíboros és II. Ince pápa kibékítése; Bernát Roger szicíliai királynál; Bernátot a látomásában a Szűzanya táplálja saját tejével, ez a Lactatio, azaz Tejcsoda. A másik kárpiton Bernát meggyógyítja beteg nagybátyját, Godricot; Bernát megtéríti X. Vilmost, Aquitánia hercegét; Bernát vitája Roger király előtt Péter pisai bíborossal; Bernáthoz látomásaiban lehajol a keresztről a megfeszített Krisztus. A ciszterci rend 1950-es feloszlatása után a kárpitokat elvitték Zircről, előbb az egyik minisztériumba, majd az Iparmővészeti Múzeumba, ahol gondoskodtak szakszerű megőrzésükről. A műtárgyak 63 után, 2013-ban kerültek vissza az apátságba. 

(A kárpit fényképét Áment Gellért készítette)