A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziuma és Kollégiuma idén 336 éves. Alapítói és első fenntartói a jezsuiták voltak, akiktől 209 éve a ciszterciek vették az iskola működtetését. A tudós ciszterci tanárok munkája nyomán intézményük hamarosan Pécs egyik elismert szellemi központjává vált. A szerzetestanárokat a kommunista hatalom 1950-ben ebből az iskolából is elűzte, az államosított gimnázium nevét megtarthatta, de egyházi identitását nem. Az erőszakos feloszlatás azonban nem volt sikeres, mert 1993 nyarán újra ciszterci zászló lobogott az iskola homlokzatán. Erre a harminc éve történt „hazaérkezésre” tekintettek vissza hálaadó szentmisével és bensőséges ünnepséggel szerzetesek, tanárok és öregdiákok, ahogyan Pécsett nevezik őket: a „lajosisták”.
„Ne aggódjatok semmiért, kéréseteket terjesszétek hálaadással az úr elé” – mintha csak az iskola háromszáz évnél hosszabb történetének és egyben jövőbeli programjának lényegét ragadta volna meg Bérczi Bernát zirci apát a hálaadó szentmisén elmondott homiliájában. Beszédében hálás szívvel megemlékezett azokról, akik 30 éve lehetővé tették, hogy a Zirci Ciszterci Apátság visszakapja iskoláját, s külön is kiemelte szerzetestársát, Arató Orbán atyát, aki 1993-ban, hetvenévesen állt neki építeni Krisztus iskoláját. Személyét így jellemezte: nem háborút keltett és feszültséget szított, hanem a krisztusi hit és remény alapján csöndben, napról-napra kitartva mindenki szolgája lett, így építette türelemmel és kitartással az a jót, amiben hitt, amiben élt. Az ő személye mai napig tanítás az iskola minden diákjának és tanárának. Az apát ezután hálát adott az eltelt évek sikereiért és nehézségeiért egyaránt, s beszéde végén az aznapi evangélium alapján Nikodémus alakját állította a hallgatóság elé. A Mester felé nyitott szívvel forduló, de értetlenkedő írástudónak Jézus ezt mondja: ember, újjá kell születned a Szentlélekből, különben nem látod meg Isten uralmát. Ez a küldetése a mai gimnáziumnak is: hozzásegíteni a diákokat, hogy újjászülessenek Szentlélekből, s akkor a ciszterci oktatás újabb harminc, vagy inkább kétszáz, sőt háromszáznál is több évig fog lángolni és világítani.
