„Menjünk át Betlehembe!” (Lk 2, 15)
Megállapíthatjuk, hogy a karácsonyt megelőző napok bizony fárasztók, így legtöbbször az ember kimerülten érkezik meg az ünnepre. Valljuk be, bizony hajlamosak vagyunk arra, hogy „túltoljuk” a készületet, azért hogy szentestére minden a tökéletesen kész legyen. Előrebocsátom, hogy nem lesz minden tökéletesen kész. De ettől még lehet szép és tartalmas az ünnepünk.
Advent kezdetén elindultunk karácsony felé az ünnep „szereplőivel”! Többen is mennek oda, hogy Jézus születésére megérkezzenek. Elindul Mária és József, akiket a népszámlálást elrendelő, megfellebbezhetetlen császári parancs mozdít ki názáreti otthonukból. Fiatal házasok, gyermeket várnak. Különösen a feleség, Mária számára bizony nem könnyű ez az út.
Messze Keleten, titokzatos személyek indulnak el. Őket a Biblia eredeti szövege mágusoknak nevezi. Félreértés ne essék, ők nem varázslók, hanem csillagászok. Egy égi jelenség nyomába erednek, az vezeti őket. Zsákjaikban nem akármilyen ajándékokat visznek. Ezek az ajándékok – arany, tömjén és mirha- királyi személynek szólnak.
Nem kell messzire menniük a pásztoroknak, hiszen Betlehem közelében legeltetik a nyájat. Kissé vad emberek, a társadalom peremén állnak. Őket majd egy égi lény, egy angyal fogja beküldeni Betlehem városkájába, vagy inkább falujába, és ezeket az egyszerű, valószínűleg nem iskolázott alakokat meg fogja érinteni mindaz, amit a betlehemi istállóban látnak.
Ugyancsak nem kell messzire menniük az állatoknak, hiszen ők ott vannak a betlehemi istállóban. Ők vannak ott igazán, mert otthon vannak. Sőt, a szamár és az ökör ismerik fel igazán az esemény jelentőségét. Róluk mondta a királyi családból származó próféta, az ószövetség evangélistája, Izajás, avagy Ézsaiás: „az ökör ismeri gazdáját, a szamár urának jászlát, csak Izrael nem ismeri, az én népem nem figyel rá!” (Iz 1, 3)
Amikor Mária és József Betlehembe érnek, akkora megérkezik a Kisded is.
Előző lelkipásztori helyemen, a budai Szent Imre-plébánián fokozatosan szoktak egy kültéri betlehemet felállítani. Először elhelyezik az üres istállót, majd távolabb feltűnnek a pásztorok állataikkal, még távolabb a bölcsek kezükben ajándékaikkal. Ahogyan karácsony felé megyünk egyre közelebb teszik a figurákat. A karácsonyt megelőző napokban ott lesz Mária és József, szentestére pedig megérkezik a jászol lakója is.
Az istálló felé közeledő betlehemi figurák, előhívhatják azt a kérdést az emberben, hogy vajon én mi felé megyek, mennyire van távol tőlem az isteni, a szent, a békesség Királya, a Betlehemben született Gyermek?
Karácsony szereplői találkoznak egymással és természetesen Jézussal is. Mennyire vagyok a találkozások, a másik felé való nyitottság embere?
A pásztorok azok, akik a Biblia szerint leginkább meghatódnak a jelenségen. Előtte egymást biztatják: „nézzük meg, mi van Betlehemben!” Majd látva „a jászolban fekvő Kisdedet”, magasztalják és dicsérik Istent. (Lk 2, 8-20). Tudok-e még lelkesedni és lelkesíteni? Vagy már mindenbe belefáradtam...
Kívánom azt, hogy ne fáradtan, kimerülten érkezzünk meg az ünnepre. Az ünnepet megelőző napok lendülete, a karácsonyvárás izgatottsága könnyedén vigyen át bennünket advent utolsó napjainak tennivalóin. Menjünk mi is át Betlehembe! Ahogyan a pásztorokat a Kisded látványa meghatotta, úgy érintsen meg bennünket is karácsony évről-évre visszatérő varázsa. Örömteli, tartalmas, feltöltődést adó, valóban áldott ünnepet kívánok!
Huszár Lőrinc O.Cist.
zirci plébános


